Ötödik fejezet

-részlet-

"...Prince Ridley asszony az utolsók között hallotta a hírt. A gazdag, parancsoló modorú özvegyasszony egy nagy

házban élt, a paplak szomszédságában. Hírnöke Clara, a kis cselédje volt. – Azt mondod, Clara, hogy egy nő? Holtan

találták Bantry ezredes szőnyegén, a kandalló előtt?

– Igen, asszonyom. És azt mondják, asszonyom, hogy nem volt rajta semmi! Az égvilágon semmi!

– Elég, Clara. Nem szükséges a részleteket elmondanod.

– Természetesen, asszonyom. És azt mondják, asszonyom, hogy először azt hitték, az a fiatal hölgy, aki a

hétvégeken lejön ide Blake úrral, Booker úr új házába. De most azt mondják, hogy egy teljesen más fiatal hölgy. És a

halkereskedő segédje azt mondja, ezt soha sem hitte volna Bantry ezredesről, róla azután igazán nem, aki vasárnap

körbe adja a perselyt a templomban ...

– Sok gonoszság van a világon, Clara – mondta Ridleyné. – Szolgáljon ez neked figyelmeztetésül.

– Igenis, asszonyom. A mama soha sem enged olyan helyre szegődni, ahol úr is van a házban.

– Kimehetsz, Clara – mondta Ridleyné.

Prince Ridley asszony házát csak néhány lépés választotta el a paplaktól. Ridleynének szerencséje volt, a

tiszteletest a dolgozószobájában találta. A halk szavú, középkorú tiszteletes mindig az utolsó volt, aki bármit is megtudott.

– Micsoda szörnyű dolog – mondta neki Ridley asszony. Kissé lihegve, mert nagyon sietve jött. – Úgy éreztem,

véleményét, tanácsát kell kérnem, tisztelendő úr.

Clement úr enyhén megdöbbent. – Történt valami? – kérdezte.

– Hogy történt-e? – ismételte drámain a kérdést Ridleyné. – A legborzalmasabb botrány! Senki sem képzelte volna

ezt az ezredesékről! Egy halott, teljesen meztelen asszonyt találtak megfojtva Bantry ezredes kandalló előtti

szőnyegén.

A pap elbámult. – Ön ... teljesen jól érzi magát, asszonyom? – kérdezte.

– Nem csodálom, hogy nem akarja elhinni! Először én sem akartam! Ennek az embernek az álszenteskedése!

Ennyi éven át!

– Kérem, mondja el nekem pontosan, mi történt!

Ridleyné teljes lendülettel vetette magát a mesélésbe. Amikor befejezte, Clement tisztelendő halkan megjegyezte:

– De hiszen semmi sem mutat arra, hogy Bantry ezredes bele volna keveredve ebbe!

– Ó, tisztelendő uram, ön nagyon jóhiszemű! El kell mondanom önnek egy kis történetet. Múlt csütörtökön, vagy

az azelőtti csütörtökön volt? Nem fontos. Felmentem Londonba az olcsó, nappali vonattal. Bantry ezredes

ugyanabban a kocsiban ült. Úgy láttam, nagyon szórakozott. És csaknem egész úton a Timesba temetkezett. Tudja,

úgy, mint aki nem akar beszélgetni.

A pap teljes megértéssel és együttérzéssel bólintott.

– Paddington állomáson elbúcsúzott. Felajánlotta nekem, hogy szerez egy taxit, de én felszálltam az Oxford Street

felé menő buszra. Ő azonban beszállt egy taxiba, és világosan hallottam, amint azt mondta a taxisofőrnek, hogy

hajtson ... Na, mit gondol, hová? Clement úr kérdő arcot vágott. – Egy címre, St. John's Woodban! – Ridley asszony diadalmas szünetet tartott. A pap még mindig nem értett semmit. – Ez, véleményem szerint, bizonyíték – mondta Ridley asszony..."

CopyRicht (c)