| Cikkek : A gyámoltalan krimiíró |
A gyámoltalan krimiíró
Lilly 2008.05.13. 18:21
Bár művei nem annyira a szépirodalom, mint inkább a szórakoztató irodalom kategóriájába...
Bár művei nem annyira a szépirodalom, mint inkább a szórakoztató irodalom kategóriájába tartoznak, a maga nemében Agatha Christie mégis klasszikusnak számít. A 115 éve született írónő, aki valószínűleg a világ leghíresebb detektívregény-írója, gyermekként félénk volt. Az otthon élő lány élete később kalandos fordulatokat vett, melyek nagysikerű regényeire is hatást gyakoroltak. Azonban sikeres karrierje ellenére is meglepően félénk maradt, és élete nagy részében boldogtalan és magányos volt.
A délnyugat-angliai Torquay-ban, Devonshire grófság egy tengerparti városkájában, egy jómódú polgári házaspár (édesanyja angol, édesapja amerikai származású) harmadik gyermekeként született Agatha Mary Clarissa Miller néven, 1890. szeptember 15-én. Gyermekként olyan félénk és szégyenlős volt, hogy szinte megszólalni sem mert. Ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy nem járt iskolába, otthon tanult: számtanra az édesapja tanította, a humán tárgyakra az édesanyja. Szülei mellett kisasszonyokkal, nevelőkkel és minden idejét felnőtt, mondhatni idősek társaságában töltötte. (Agatha bátyja, Monthy - a család fekete báránya - hamar elkerült otthonról, nővére, Madge, 1902-ben férjhez ment). Így hamar felfedezte szülei könyvtárát, és rengeteget olvasott. Nagy kedvét lelte a folyóiratokban lévő rejtvények, szó- és számjátékok megfejtésében, és a puzzle-kért is lelkesedett. A beszéd helytett szívesebben írt, pl. szentimentális verseket, sőt, még egy regényt is, melyet ismerősei beküldtek kiadásra, de a szerkesztő akkor még nem ismerte fel a lányban szunnyadó tehetséget, így visszaküldte írását.
Tizenegy éves volt, mikor elvesztette édesapját, és amitől ha lehet, még zárkózottabbá vált. Ez a helyzet akkor sem vált sokkal kedvezőbbé, mikor középiskolai tanulmányai miatt Párizsba utazott. A szépség fővárosában táncolni, énekelni is tanult, és nem is volt tehetségtelen. Rövid ideig még énekesi, zongoraművészi pályát is dédelgetett szívében, de közönség előtti lámpaláza olyan leküzdhetetlen volt, hogy hamar letett róla.
Miután a párizsi leányintézetből hazakerült, a kor szokásainak megfelelően be kellett vezetni őt a társaságba. Édesanyjának azonban nem volt pénze arra, hogy az egész báli szezont Londonban töltsék. Olcsóbb megoldást választottak. Három hónapra Egyiptomba utaztak, s bekapcsolódtak a kairói angol kolónia pezsgő társadalmi életébe.
Archibald Christie hadnaggyal Angliában ismerkedett meg. Nem sokkal később eljegyezték egymást, és tizennyolc hónappal később, 1914 karácsonyán összeházasodtak. Amikor férje az első világháborúban a frontra ment, ő ápolónőként és gyógyszerész-segédként dolgozott egy kórházban. Ez a munka keltette fel a gyógyszerek és a mérgek iránti érdeklődését, melynek később nagy hasznát vette írói pályafutása során.
Még abban az évben megírta első detektívregényét, A titokzatos styles-i eset címűt. Az azóta világhírűvé vált detektív Hercule Poirot (ki később még vagy huszonöt regényének lett főszereplője), ebben a műben kelt életre. A regény ugyan egy év alatt kész lett, de csak
1920-ban adták ki. Az írónő neve is ekkor lett széles körben ismert.
A szakmai siker mögött igen intenzív sorsfordulatokat hoztak az évek. Az írónő 1919-ben életet adott egyetlen lánygyermekének, Rosalindnak, majd jöttek a borús események. 1926-ban elvesztette rajongva szeretett édesanyját, és ettől teljesen összeomlott. Sajnos férje nem tudta megérteni a feleségében bekövetkezett változást: először más karjaiban keresett vigaszt, majd Rosalind hetedik születésnapján bejelentette, hogy válni akar.
Ez már sok volt az egyébként is meggyengült idegrendszerű Agathának, aki 1926. december 3-án titokzatos módon eltűnt a világ szeme elől, és egészen 13-áig semmiféle életjelet nem adott magáról. Újságcikkek jelentek meg róla, s jutalmat ígértek a nyomravezetőnek. Valójában az észak-yorkshire-i Harrogate termálszállodájában élt, Mrs. Neele-nek hitte magát, és nem tudta, hol van. Amikor hosszan tartó pszichiátriai kezelés után ismét talpra állt, belevetette magát a munkába. Mary Westmacott néven regényt is írt. (Az Óriás kenyere volt az első nem bűnügyi témájú regénye.)
1930-ban jelent meg a Gyilkosság a paplakban című regénye, melyben újabb híres detektívfigura, Miss Marple, a jellegzetes angol vidéki vénkisasszony kelt életre. Ez az év újabb felhőtlen időszakot hozott életébe, hiszen megismerkedett a nála 14 évvel fiatalabb régésszel, Max Mallowannal, akivel még abban az évben össze is házasodtak, majd nagy utazásokat tettek a Közel-Keletre és Szibériába, ahol Agatha rengeteg élményanyagot gyűjtött későbbi regényeihez.
Az egérfogó című drámáját 1952-ben kezdték játszani Londonban, és a világ leghosszabban futó előadásaként azóta is műsoron van.
1956-ban Agatha megkapta a Brit Birodalmi Rend parancsnoki fokozatát (Max hat évvel később kapta meg ugyanezt), majd 1971-ben lovaggá ütötték (férjét három évvel korábban érte ugyanez a megtiszteltetés). Ekkoriban helyezték el az írónő fényképét a Nemzeti Portrégalériában; az osztrák Oscar Kokoschka portrét festett róla, és viaszmása bekerült Madame Tussaud londoni panoptikumába.
Bár nem hagyta el magát, egészsége évről évre romlott. Végül számos detektívregény, színdarab, és Mary Westmacott álnéven írt romantikus regény megírása után 1976. január 12-én halt meg wallingfordi otthonában, nyolcvanhat éves korában.
A népszerű írónőről az az anekdota járja, hogy krimijeit mosogatás közben találta ki, ugyanis ezt a házimunkát annyira utálta, hogy közben gyilkos gondolatok cikáztak a fejében
Igazi kalandok ihlették az Agatha Christie krimiket
A világhírű krimi-írónő sikerét nem kis mértékben fantasztikus személyiségábrázoló képességének köszönheti. S hogy honnan merítette figuráit? Bizony közvetlen környezetéről mintázta hőseit.
Amikor 1928-ban az Orient-Expresszel utazott, a vonaton megismerkedett egy előkelő hölggyel, aki Bagdadba való megérkezése után „védőszárnyai” alá akarta venni. A 38 éves írónő már-már beletörődött a teadélutánok, a tenisz partik rémálmába, amikor lehetősége nyílt, hogy ellátogasson az Irak déli részén fekvő ősi sumér város, Ur romjaihoz. Ez a látogatás alapjaiban változtatta meg Agatha Christie életét: „Beleszerettem Urba, alkonyi szépségébe, az árnyékban álló Zikkuratba, és ebbe a homoktengerbe, amely állandóan változtatta a színeit: hol rózsaszín, hol kék, hol őszibarack-színű, hol mélylila volt” - írja önéletrajzában.
1930 márciusában visszatért az ásatásokhoz. Ez alkalommal Katherine Woolley, Leonard Woolley régész felesége rábízta férje fiatal asszisztensére, Max Mallowanre, hogy vezesse körül a romoknál. Autójuk lerobbant a sivatag kellős közepén, vizük elfogyott. Agatha, igazi angol hidegvérrel, a reménytelen helyzetben nyugodtan sziesztázott egyet a kocsi árnyékában. A nála jóval fiatalabb Max beleszeretett, és eldöntötte: ha túlélik a kalandot, feleségül veszi. Az eset megihlette: Gyilkosság Mezopotámiában című művében az írónő férje Eric, barátnője, Katherine Woolley pedig Mrs. Leidner, a könyv kulcsfigurája alakjában jelenik meg.
A házaspár kalandjai ezzel még nem értek véget. Egy év múlva immár együtt utaznak Ninivébe, az asszír birodalom egykori fővárosába. Hazafelé az Orient-Expressz vesztegelni kényszerült Görögországban az árvíz miatt. Ekkor született meg Agatha Christie legismertebb krimije, a Gyilkosság az Orient-Expresszen, amelyet azóta 44 nyelven adtak ki.
Forrás: magyar-szo.co.yu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
