A Krimik királynője -Agatha Christie élete-

A bűnügyi regények az irodalom más műfajaihoz képest meglehetősen fiatalnak számítanak. Mégis, vagy pont ezért, népszerűségük töretlen. A sikerlisták előkelő helyeit rendszerint legalább egy krimi birtokolja, és szinte mindegyik tévécsatornán fut valamilyen detektívtörténet. Ráadásul ha megkérnénk valakit, soroljon fel öt híres nyomozót, biztosan megemlítené köztük Poirot-t vagy Miss Marple-t - Agatha Christie legendás alakjait.

Az írónő karrierje 1920-ban, A titokzatos stylesi esettel vette kezdetét, és egészen haláláig, 1976-ig töretlenül ívelt. Már életében több mint négyszázmillió példány kelt el műveiből, és mára ez a szám meghaladta az egymilliárdot is. Több nyelvre fordították, mint Shakespeare-t vagy bármelyik kiemelkedő angolszász szerzőt. Történetei és szereplői, különösen a már fentebb említett két detektív és az általuk megoldott rejtélyek, nemcsak a krimi, de az irodalom minden műfajának legismertebbjei közé tartoznak. Hercule Poirot Christie harminc regényében és ötven novellájában szerepel. Igaz, 1930 körül az írónő megunta, sőt kiállhatatlannak tartotta a kényesen elegáns, alacsony termetű, ápolt bajszú figurát: az olvasóközönség azonban rajongott érte. Ezért írói kötelességből tovább írta a nyomozóról szóló történeteket egészen 1975-ig, amikor is Poirot a Függöny című műben szívbetegsége miatt örökre elalszik, kilencvenegy éves korában. A belga detektív népszerűsége természetesen köszönhető az elmúlt évtizedek tévé- és mozifilmjeinek is, és persze a legendás színésznek, David Suchet-nek. Miss Marple alakját Agatha Christie a nagymamájáról mintázta. Miss Marple tweedszoknyás vénkisasszony, rendkívül kíváncsi természetű, folyton rejtélyekbe ütközik, amiket éles logikájával a háttérben maradva rendre megold. Vénkisasszonyhoz méltón imád pletykálni, bolyhos holmikat kötögetni, kertészkedni - és természetesen a kerítőnő szerepe sem áll távol tőle. A krimi királynője, Agatha May Clarissa Miller 1890-ben született, egy tehetős család harmadik gyermekeként, az Ashfield-házban. 1901-ben, édesapja halálával az anyagi biztonságuk megrendül. Édesanyjával gyakran meglehetősen szerény körülmények között kellett élniük, ennek ellenére megfelelő neveltetést kapott: egy párizsi leányiskola növendéke lett, ahol kitűnt zenei tehetségével. Felmerült, hogy hivatásos énekesnő váljon belőle, de ezt az ötletet hamar elvetették - viszont egész életét végigkísérte a zene iránti rajongás. Agatha vonzó és intelligens fiatal nőként számos házassági ajánlatot kapott, ő azonban rendre kikosarazta összes kérőjét, és végül egy tüzér őrnagynak mondott igent. Jegyességük azonban nem volt hosszúéletű: egy partin ugyanis feltűnt az energikus kapitány, Archibald Christie. Az események innentől kezdve felgyorsultak: az összejövetel után pár nappal a kapitány Ashfieldbe látogatott motorkerékpárján, ami teljesen lenyűgözte Agathát. Rövidesen levelet küldött jegyesének, melyben felbontotta kapcsolatukat, és Christie menyasszonya lett. 1914 karácsonyán házasodtak össze, de két nappal később Archibaldnak már indulnia kellett a frontra. Férje elutazása után Agatha önkéntes ápolónőként dolgozott a helyi kórház gyógyszerészeti laboratóriumában, itt ismerte meg azokat a mér-geket, melyeket a későbbi írásaiban szerepeltet. 1928-as válása után Agatha a közel-keleti régészeti ásatások színhelyére utazott, az Urban folyó mellé. Itt kötött barátságot az ásatás vezetőjével és annak feleségével, majd egy évvel később újra meglátogatta őket. Ekkor találkozott Max Mallowannel, a nála tizenhárom évvel fiatalabb régésszel, akihez 1930-ban hozzá is ment feleségül. Agatha Christie írói nevét ugyan megtartotta, de a magánéletben Mrs. Mallowanként új életet kezdett. Miközben férjével együtt dolgozott az ásatásokon - Agatha imádta a régészetet - újabb és újabb könyveket írt, sőt néhány színdarabot is, melyekkel szintén sikereket ért el. 1956-ban hivatalos elismerésben részesült az irodalomban betöltött szerepéért: kitüntették a Brit Birodalmi Lovagrend CBE díjának női fokozatával. 1971-ben II. Erzsébet királynő a Brit Birodalom Dame címével járó lovagi rangot adományozta neki. Még ebben az évben megsérült Christie lába, meggyógyulni már sosem tudott teljesen. A nyilvánosság előtt utoljára a Gyilkosság az Orient expresszen filmbemutatóján jelent meg, amin maga Erzsébet királynő is jelen volt. Az írónő egészsége folyamatosan romlott, hosszú betegeskedés után 1976 januárjában hunyt el otthonában, Wallingfordban.

Forrás: Creat Magazin